Számtalan hír és vélemény olvasható az interneten arról, hogy az Everest alaptábor és a csúcs közötti szakaszán, valamint az alaptáborig vezető 130 kilométer hosszúságú túra útvonalán rengeteg szemét található, és ez kizárólag a külföldi mászóknak vagy túrázóknak „köszönhető”. Ezek a vélemények minden alkalommal előkerülnek a Facebookon az Everestről szóló hírek alatti hozzászólások között, és olyan is nyilatkozik a témában, aki nem csupán soha nem járt Nepálban, sem Tibetben, hanem csupán valaki mástól hallott erről, esetleg egy régi – az sem kizárt, hogy külföldi forrásból pontatlanul átvett – internetes hírből korábban tájékozódott. Személyesen 2021-ben és 2022-ben Nepálban, 2016-ban Tibetben tudtam meggyőződni arról, hogy hol mennyire szemetes az Everest, miközben 2016-ban és 2022-ben is csúcsot értem ezen a gyönyörű hegyen, valamint a tibeti oldalon aktív nepáli és tibeti források rendszeresen tudósítanak a helyzet aktuális állásáró

AZ EVEREST MINDENHOL UGYANOLYAN?

Nagyon fontos leszögezni azt, hogy nem lehet az Everest alaptáborról általánosan beszélni, mert valójában két állandó alaptábor létezik két különböző országban: egy Nepálban 5360 méter magasan, és egy Tibetben 5200 méter magasan. Tehát meglehetősen nagy felületességre vall az egész Everest helyzetéről beszélni csupán mondjuk a nepáli oldal kapcsán sejtett információk alapján, mert Tibetben eltérő lehet a helyzet. Erre példaként elegendő arra emlékezni, hogy 2019-ben hatalmas dugó volt az Everest csúcsszakaszán, a Hillary step (8790m) alatt, tehát már a halálzónában. Annak ellenére, hogy a Hillary step a nepáli oldalon van, ami a hegy déli oldala, a közvélekedés – egyébként világ szinten – általánosan fogadta el, hogy az Everesten mindenhol dugóban állnak ebben az extrém magasságban a mászók, közvetlenül a csúcsra lépés előtt.

Egyrészt nem a csúcsra lépésre vártak ott, mert a Hillary step után még bőven van legyőzendő táv a csúcsig, ami 1-2 óra további kemény munkát igényel, másrészt az északi - tibeti - oldalra ez a forgalmi dugó mint jelenség nem jellemző ilyen magasságban, mert a hegyivezetőkkel együtt számítva az évi kiadott mászóengedélyek száma maximált 320 körül van, szemben a nepáli oldalon rendszeresen kiadott 750-950 engedéllyel, amelynek száma nem kizárt, hogy növekedni fog a jövőben. Nepálban ugyanis hivatalosan nem maximalizálják az Everest mászók számát. Tehát sokkal kevesebb a mászó Tibet felől, ezért nem igen alakulnak ki dugók, vagy ha mégis ez nagy ritkán megtörténik, az nem a csúcs közelében alakul ki és sokkal kevesebb embert érint. Harmadrészt pedig még Nepál felől is csak akkor fordulnak elő dugók, ha kevés a szezonban a mászható napok száma a csúcstámadások alkalmával, ami nem minden évben van így. Példának okán 2022-ben több, mint 10 csúcsmászásra alkalmas nap követte egymást az expedíciók záró időszakában, így annak ellenére sem alakult ki dugó, hogy kb 800 mászóengedélyt adtak ki a nepáli hatóságok a szezonra.

Tehát az Everest nem „ugyanolyan” minden főbb útvonalán, ezért a hulladékhelyzetről sem lehet anélkül beszélni, hogy különbséget tennénk az Everest nepáli és tibeti oldalai között.

KATMANDU – SZÖRNYEN ROSSZ A HELYZET

Nincs mit szépíteni, a helyzet katasztrofális. Külön cikksorozatot érdemelne az, hogy az elővárosokkal együtt közel 2,9 millió lakosú nepáli fővárosában néha térdig áll a szemét. A város turisták által kedvelt Thamel negyedében 3-4 utcasarkonként hosszan elterülő szeméthalmokat lehet találni. Ezek alapján akár álszentségnek is tűnhet, hogy miközben az Everest és a többi nepáli hegy tisztaságáért aggódik a világ, addig a nepáliak többsége érdektelen a saját fővárosuk hulladékhelyzete kapcsán. Érdekes felvetés, hogy mennyivel lenne kevesebb ilyen szeméthalom, ha pont a Thamelben negyedben lenne mindenhol járda, ugyanis logisztikailag is nehéz lenne szemétgyűjtőket telepíteni az autók által használt poros utcákba, ahol járda alig található, leginkább nincs. A Thamelből kilépve sem sokkal jobb a helyzet. A nemzetközi repülőtérről a Thamelig tartó utazás és a korább városnézéseim alkalmával is bőséggel találtam szeméthegyeket Katmandu különböző pontjain. Persze ez alapján lezárhatnánk az egész témát azzal, hogy amíg nincs rend Katmanduban, miért izgatjuk magunkat a hegyek tisztasága miatt.  Persze nem zárjuk le...

AZ ÚT A NEPÁLI ÉS A TIBETI ALAPTÁBORBA                                                                   

Nepál

Katmandutól az alaptáborig kalandos az út. A legtöbben arról szeretnek véleményt mondani, azt szeretik találgatni, hogy miután a túrázók kilépnek Katmanduból mi lehet a helyzet. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Lukla az első vizsgálandó település, mert ott kell landolni a Hillary-Tenzing reptéren 2864 méter magasságban azzal a belső repülő járattal, amellyel az első szakaszt teljesítjük az Everest nepáli alaptábora felé.

A Luklától az Everest nepáli alaptáboráig tartó túra alatt viszont jól megoldott a hulladékkezelés és szállítás. Az útvonalon nem található több szemét, mint a magyar erdőkben. Összesen közel 48 szelektív hulladékgyűjtőt fényképeztem le 2022-ben, amiket mindenki használhat, és amint láttam arányaiban annyian használják is, mint bármely kulturált nyugat-európai nagyvárosban az utcai szemétgyűjtőket, tehát a túlnyomó többség. Még az alaptáborba lépéskor is található egy fémből készült konténer azért, hogy aki nem akarja bevinni a szemetét oda, még időben megszabadulhat tőle megfelelő módon. Ez alapján tehát aki kritikus szeméthelyzetről beszél a nepáli alaptábor túra útvonalán, az valótlanságot állít és terjeszt. Az útvonalon láthatóan rendet tartanak az SPCC (Sagarmatha Polution Control Committee - Sagarmata Szennyezés Felügyeleti Bizottság) munkatársai és az általuk hozott szabályokat be is tartják a túrázók, a hegyivezetők és teherhordók is, ha nem meggyőződésből, akkor azért, mert meg is bírságolhatják őket.

Összegzésként a nepáli alaptáborba vezető útvonalról elmondható, hogy 130 km alatt 48 állandó szelektív kuka található és a túra alatt érintett településeken is elegendő számban vehető igénybe hulladékgyűjtő-pont. Csak az útvonalon átlagosan 2,6 kilométerenként található ilyen hulladékgyűjtőpont a településeken kívül, tehát a helyzet megoldott, van hova eldobni a szemetet.

Tibet

2016-ban tibeti oldalon nem lehetett az expedíciós tagoknak gyalogosan az alaptáborba jutni, ami jelenleg sincs másképp. Miután a tibeti fővárosban, Lászában 3600 méteren landolunk, utána már kizárólag autóval juthatunk el egészen a tibeti alaptáborig, ha expedíciózni érkezünk. Igen, egészen az alaptábor magasságáig, 5200 méterig aszfaltozott autóút vezet ezen az oldalon, ami Nepálban elképzelhetetlen lenne. 4 nap alatt jutnak fel a hegymászók erre a magasságra négy keréken, miközben a kisebb településeken szállnak meg, ahol hulladékkezelés tekintetében rend van. A tibeti alaptáborba vezető úton tehát fel sem merülhet, hogy hulladék legyen az utcákon.

Ebből is látszik, hogy ha valaki az alaptáborba vezető útvonalról általánosságban nyilatkozik, célszerű megkérdezni tőle, hogy melyik alaptáborba vezető útvonalról beszél? A nepáli vagy a tibeti útról?

AZ ALAPTÁBOROK HULLADÉK HELYZETE

Nepáli alaptábor

A kb. 5300 méter magasan gleccseren fekvő déli Everest alaptábor a mászási szezonban olyan, mint egy kisebb város. Minden évben április közepétől június elejéig tart ez a bizonyos szezon, amikor a viharos szelek északabbra költöznek a régióból, és ilyenkor akár 2000 ember is az alaptáborban él, ami a mászókból, hegyivezetőkből és az őket ellátó személyzetből tevődik össze.

A hulladék menedzsment itt is megoldott. Igen, az alaptáborban sem kritikus a hulladék helyzet, annak ellenére, hogy erre is sokan rávágják az ellenkezőjét, akik ekkor pontos ismeretek nélkül nyilatkoznak. Hogy miért teszik, arra a Dunning-Kruger hatás ad választ a részletek iránt ilyen mélységben érdeklődők számára. A biológiailag lebomló hulladékot hetente szállítja el a fent már említett SPCC. Itt nem kukásautók vannak – lévén a tibeti oldaltól eltérően Nepál felől nincsenek ide vezető autóutak – hanem kukás jakok és helikopterek járnak rendszeresen. A le nem bomló hulladékot pedig megsemmisítés vagy újrahasznosítás céljából az expedíciók zárásakor le kell szállítani a 3500 méteren található Namche Bazar-ba, ami a régió egyfajta fővárosa. Fontos, hogy sem az alaptáborba vezető úton, sem az alaptáborban, sem fölötte sem fogyaszthatók üveges italok, csak alumínium italos dobozok és műanyag palackok vihetők be a nemzeti parkba, ahol az alaptábor is fekszik. Az emberi székletet pedig kötelező biztonságosan lezárható műanyag hordókban tárolni, amelyek ez már a toalett sátrakba behelyezésre kerülnek. Az expedíciós időszak végén – de ha szükséges közben is – ezeknek is irány Namche, a jakok és a helikopterek kiválóan szállítják ezeket a hordókat is.

Viszont környezetvédelem szempontjából probléma, hogy akár napi 3-4000 liter emberi vizelet is termelődik itt, amely a gleccseren keresztül távozik az alaptáborból, ám ennek konténeres tárolására nem merült fel még törekvés.

Tibeti alaptábor

Itt az alaptábor a nepáli oldaltól eltérően sziklás területen helyezkedik el, nem gleccseren. Mivel ebbe az alaptáborba autóút vezet, innen teherautókkal történik minden szemét elszállítása. A 2016-ban általam tapasztalt helyzet közepes volt, találtam elszórtan hulladékot a talajon, de a helyzetet 2017-ben átfogóan rendezték.

AZ ALAPTÁBOR FÖLÖTT 7900 MÉTERIG

Nepáli oldal az alaptábor fölött

Vissza Nepálba. Ezen az oldalon a következő kihívás a csúcs felé tartók számára a Khumbu-jégesésen át vezet. Ez a naponta másfél méternyit lefelé mozgó jégzuhatag az alaptábort az 1-es táborral köti össze. Egyszerre életveszélyes és lenyűgözően szép. Itt annyi a hulladék, amennyit az ezen áthaladók eldobnak. A mászók sok olyan cukorkát fogyasztanak mászás közben, amik kis műanyag csomagolásban vannak. Néha előfordul sajnos, hogy elfogyasztáskor elszórják a kis csomagolást, ami azért logikátlan, mert ha megeszi valaki a cukorkát, akkor üresen a csomagolása könnyebb, elhanyagolható tömegű, így simán le lehetne hozni az alaptáborba a zsebünkben. Néhányan ezt nem teszik meg, így ránk, jobb érzésű mászókra marad az, hogy felvegyük ezeket a talajról és lejuttassuk a megfelelő helyre.

A nepáli 1-es táborban (kb. 6040 m) mindenki saját magának gyűjti a szemetét zacskókban, és a hátizsákjában cipeli amíg vissza nem tér az alaptáborba. A 2-es tábor (kb 6400 m) egy nagyobb tábor, itt gyűjtenek erőt a mászók magasabb táborokba indulás előtt vagy a visszatérés után. Itt is szervezetten gyűjtik a szemetet, és a leszállítását a mászók és a hegyivezetők, valamint a támogató személyzet (ők is hegyivezetők, de ekkor más feladatkörben) végzik megosztva egymás között, végső soron pedig helikopterrel is szállítanak innen szemetet. Följebb a 3-as táborban (kb. 7100 m) szintén mindenki saját maga számára gyűjti az általa termelt szemetet. A 2-es és 3-as táborokba vezető útvonalon szintén ritka, hogy valaki szemetel, és továbbra sem jelent gondot a jobb érzésűeknek más szemetét felszedni az úton és lehozni onnan.

Nepálban az Everest alaptábora fölött tehát rendezett a helyzet, néha bosszantó figyelmetlenség vagy hanyagság jellemző mászókra avagy hegyivezetőkre, de mindez koránt sem eredményez szeméthalmokat, kifejezetten kezelhető a helyzet.

Tibeti oldal az alaptábor fölött

Az északi alaptábor fölött jelenleg igen kevés szemét található. Ezen az oldalon másképp számozzák és nevezik el a táborokat, ez nem igazodik a nepáli táborok számozásához. Tibetben az alaptábort követően a következő tábor 5900 méteren található, ami egy átmeneti tábor. Itt mindenki a saját szemetét gyűjti össze és cipeli tovább. 6400 méteren található az Előretolt Alaptábor elnevezésű nagy tábor. Itt annyira szervezett a hulladékkezelés, mint az azonos magasságban fekvő 2-es táborban a nepáli oldalon, aminek az oka az, hogy ennek a tábornak is ugyanaz a szerepe, vagy ha úgy tetszik, a nepáli 2-es tábor is egy előretolt alaptábor, csak másképp nevezik.

A teljességhez hozzátartozik, hogy ottjártamkor, 2016-ban ez egy súlyosan szennyezett tábor volt, de 2017-ben ez megváltozott, amikor egy átfogó takarítást rendeztek 8300 méterig terjedően a kínai hatóságok. Jelenleg központilag gyűjtik a szemetet, és a megoldás szerint a mászók saját maguk által vagy a hegyivezetők által történik a leszállítás. A tibeti oldal itt még sziklás és fel tudnak jutni jakok is 6400 méterig, tehát a szemét leszállítását velük is végeztetik. A magasabban fekvő táborokban 7000 és 7700 méteren szintén nem találhatók szeméthalmok, ami felkerül, többnyire leszállításra is kerül onnan a mászók és a hegyivezetők által.

Az említett 2017. évi nagytakarítás azt jelentette, hogy átfogó szemétgyűjtési projektet vezettek sikerre a kínai hatóságok, amely eredményeként egy nagy létszámú csapat 10 nap alatt megtisztította az Everest tibeti oldalának összes táborát a szeméttől, miközben 9 tonna szemetet szállítottak el a hegyről. A kialakult helyzetet pedig könnyen fenn tudják tartani jelenleg is.

EVEREST HULLADÉKHELYZET 7900 MÉTER FÖLÖTT

Nepál a csúcsig tartó legmagasabb szakaszon (7900-8848 m)

A nepáli oldalon a csúcs felé egy roppant nehéz szakasz vár a világ tetejére igyekvőkre, amíg felérnek a legfelső táborba, ami 7940 méter körül található. Ezen az oldalon ezt 4-es táborként ismerik. Az ide vezető útvonal komoly kihívást jelent, ráadásul a legtöbben már oxigénpalackkal másznak. Ebből az következik, hogy kevés szilárd élelmet vesznek magukhoz, így még ritkább a cukorka csomagolásának vagy bármilyen táplálkozással összefüggő csomagolás eldobálása. Inkább különböző állagú zseléket fogyasztanak az itt elhaladók, és a folyadékpótlással foglalkoznak. Én ezen az útvonalon nem találtam szemetet 2022-ben.

4-es tábor, Nepál (7940 m) - katasztrofális körülmények

A nepáli 4-es táborban viszont rengeteg a szemét, a látvány kifejezetten borzasztó, aminek több oka van. 2015-ben Nepálban földrengés volt. Ekkor már sokak táborhelye elkészült itt 7940 méteren, vagy legalább felkerültek az ehhez szükséges sátrak. A földrengés, ami Nepálban 9000 ember életét követelte, az alaptáborban 19 ember halálához vezetett egy váratlanul elszabadult lavina miatt. Akik az Everesten Nepálban az alaptábor fölött voltak ekkor, azonnal, minden felszerelésük hátrahagyása mellett el kellett hagyják a hegyet, nem lehetett tudni, hogy milyen utórengések következnek. Így volt ez a 4-es táborban lévőkkel is. Ott kellett hagyniuk a felszereléseket, sátrakat, ételt, gázpalackokat, és a következő évig fel sem lehetett értük menni. A mászó szezonon kívül akár 300 km/óra sebességű szelek darabokra szabdalták a 4-es táborban hagyott sátrakat és más felszereléseket, ami mindezek megsemmisüléséhez vezetett. Ez pedig azt eredményezte, hogy a 4-es tábor egy szemétlerakóra kezdett emlékeztetni. Ez a helyzet nem változott azóta sem, szintén a saját, 2022-ben szerzett tapasztalatom alapján.

Több mozgalom indult a „tisztítsuk meg a 4-es tábort” felkiáltással, de a helyzet ennek ellenére nem javul. Ebbe a táborba 2022-ben azzal az illúzióval érkeztem, hogy ha leviszek mindent, ami velem kerül ide föl, és leviszek még egy darab szemetet, amit más hagyott fenn korábban, és mindenki más is megtesz ennyit a hegyért, akkor 2-3 év alatt megtisztulhat a nepáli 4-es tábor. Viszont az itt tapasztaltak alapján és a később nyilvánosságra került információk szerint ez így nem fog sikerülni. Hiába hozzuk le a saját hulladékunkat és egy kicsit más hulladékából is, ha eközben még több szemét kerül fel oda mások által. Van az a bizonyos jelenség, amit a pszichológia is ismer, ami szerint a szemét vonzza a szemetelőket, így a még több szemetet. Ez itt, 8000 méterhez közel sincs másként. Az ide feljutó hegymászók és sajnos hegyivezetők közül is néhányan nem viszik le maradéktalanul a saját maguk által termelt szemetet. Itt maradnak kisméretű, főzéshez használt gázpalackok, további sérült sátrak és sok más hulladék is, aminek láttán örülhetünk, ha azzal, hogy mások szemetéből is leviszünk a magunké mellett, egyáltalán fenn tudjuk tartani a jelenlegi borzalmas állapotot és az nem romlik tovább. Mi persze levisszük, amit tudunk, a saját elhatározásunk szerint. Miközben egyre többen arra törekszünk, hogy teljesen fenntartható legyen a hegymászásunk az Everesten, bőven vannak, akik ezt nem hogy nem így teszik, hanem még rontanak is a helyzeten.

Tibeti oldal a csúcsig terjedő területen (8300-8848 m)

A tibeti oldalon a legfelső tábor 8300 méteren fekszik, ami ott a 3-as tábor néven ismert. Ott nem található a 2015-ös földrengés miatt szemét, mert amikor a földrengés megtörtént, a nepáli oldaltól eltérően még nem jutottak fel ennyire magasra az expedíciók. Ennek oka az, hogy a terep itt már nehezebb a nepáli oldalhoz képest, ezért tovább szoktak akklimatizálódni alacsonyabb magasságokban a csúcsmászást tervezők. Viszont itt a szeméthelyzet a tibeti oldal alacsonyabb táboraiban jellemző állapotokat tükrözte 2017-ig. A csúcsig terjedő utolsó távon korábban sem találtam észlelhető mennyiségű hulladékot. A tibeti oldalon 8000 méter fölötti magasságban tehát a szemét jelenléte nem vonzza a szemetelőket, és mivel kevesebben is másznak ezen az oldalon, mint Nepálban, ezért a szemetelés esélye is kisebb. Ráadásul a 2017-es szemétgyűjtési projekt eredményeként a helyzet összehasoníthatatlanul jobb, mint a nepáli oldalon a legmagasabban fekvő, 4-es táborban.

Tervek a jövőre nézve

A tibeti oldalon a kínai hatóságok célja az eddigi törekvéseik nyomán kialakult helyzet fenntartása. A nepáli oldalon pedig az alaptábor alatt található Gorakshep településen 5140 méter magasságban pedig egy biogáz telepet terveznek létesíteni, ahol az alaptáborból elszállított emberi széklet kerülne hasznosításra, főzésre alkalmas gáz előállításának formájában és fóliasátras zöldségtermelés céljára. Egyebekben pedig kilátásba helyezték azt, hogy az alaptábort is erre a magasságra költöztetnék a jelenlegi 5364 méter körüli magasságról, ami megkönnyíteni a hulladékszállítást is.

Összefoglalás: a tényleges 2022-es szeméthelyzet az Everesten

A tibeti oldalon a hulladékproblémák a hivatalos híradások és a személyes helyi forrásaim szerint egyaránt megoldást nyertek, és 2017 óta fenn is tartják az akkor elért állapotokat. Ráadásul folyamatosan emelkedő mászóengedély díjak és a tény, hogy 320 körüli számban maximált a kiadható mászóengedélyek száma, szintén segítik a rend megőrzését, hiszen harmad annyi mászó fordulhat meg Tibetben, mint Nepálban.

A nepáli oldalon a 4-es táborban (7940 m) tapasztalható katasztrofális helyzet tibeti mintára 10 nap alatt megoldható lehetne, de még nem oldották meg, és a konkrét tervek között sem szerepel ilyen összehangolt akció. A többi, alacsonyabban fekvő nepáli Everest táborban viszont a hulladékhelyzet jó, az alaptáborokban és az odavezető szakaszon pedig a nepáli és a tibeti oldalon egyaránt elfogadható a hulladékhelyzet. Megoldásra tehát a nepáli 4-es tábor, az alaptábori vizelet tárolás, továbbá egész Katmandu helyzete vár. Ezek közül várhatóan a nepáli 4-es tábor helyzete fog a legkorábban rendeződni, sajnos jelenleg még nem látható, hogy mikor.

Ez a hulladékhelyzet az Everesten a 2022-es állapot szerint, és tekintettel arra, hogy 2023. májusáig nem jelennek meg expedíciók az Everest magasabban fekvő táboraiban, ez megfelel a mai napon aktuális helyzetnek is.

További Everest érdekességekről az expedíciós és motivációs előadásaimon mesélek.
Az aktuális előadásaimról itt lehetséges tájékozódni: www.linktr.ee/emilclimbs

Emilclimbs
Dr. Neszmélyi Emil
Mert a legvégén csak az élmények számítanak majd

Kapcsolódó cikkek: 
Everest - Életmentés rekord magasságban / avagy Csoda a halálzónában I.
Halál az Everesten I. - Amikor a szerelem öl
Halál az Everesten II. - Könyörgöm, mentsetek meg!
Így fejeztem be Alaszkában a Messner-féle 7 SUmmits sorozatot