7 Summits sorozatban ezúttal Óceánia és Ausztrália földrészének legmagasabb pontja volt a cél. A hegy a megmászása vártnál nehezebb volt és a kalandok is nagyobbak lettek az előre láthatónál. Lássuk hogy is történt mindez.
A HELYSZÍN: INDONÉZIA
Ritkán szoktam részletesebben írnom a mászások helyszínén kívül az utazásokkal érintett településekről, de ezúttal okkal kell kivételt tennem. Budapestről Dohán keresztül érkeztem meg Indonéziába, pontosabban Bali szigetén található 800 ezer fő lakosú Denpasar városába. Bali sokszor földi paradicsomként kerül említésre, számomra viszont két szempontból is csupán tranzit állomás volt. Egyrészről azért, mert egy nap után máris utaztunk tovább a Pápua Új-Guinea szigetének nyugati (még Indonéziához tartozó) részén található Timikába egy belső repülő járattal, másrészt viszont meg kell említeni, hogy sem Balin, sem Pápuán nincs iható hálózatos víz, mindkét helyen a csillogó szállodákon kívül sugárzik a szegénység mélyebb szintje. 
Bali a csillogás mögött
A víz minősége egyébként annyira gyenge, hogy az azzal való fogmosást is csupán kalandvágyók számára ajánlják. Egy földi paradicsom pedig ilyen hiánnyal számomra nem lehet álomszerű hely. Az a szerencse, hogy hegyet mászni érkeztem, így e csalódásomat mintegy kívülálló éltem meg. Meg kell említenem, a második állomásomként szolgáló Pápua Új-Guinea szigetének keleti részén Pápua Új-Guinea független állama található, amely tehát szintén a teljes sziget nevét viseli, de nem része Indonéziának.
Indonézia
Az ország Óceániában található, Ausztráliától észak-nyugatra. Az egyenlítő mentén 5000 km szélesen terül el. Két időzónával rendelkezik (Bp+6 és Bp+7 óra). Éghajlata egyenlítői, trópusi. A levegő páratartalma 70-95% ezért. Két évszaka van: esős és száraz. A világ 4. legnépesebb országa, több mint 252 millió lakosa van. Vallások: 87% muzulmán, 7% református, 3% katolikus, 2% hindu, 1% buddhista, konfucionista és ateista.
UTAZÁS PÁPUA-ÚJ GUINEÁBA
A repülő út 3 és fél óra, valamint 3000 km Indonézián belül. A jelentős kiterjedése okán több mint 6000 sziget bőséggel elfér az országon belül, távolabbi pontjai között a repülős közlekedés az egyetlen korszerű megoldás. Olyan nagy a távolság, hogy utazásom alkalmával minden pillanatban 1500-3000 km távolságra voltam a közelmúltbéli földrengés helyszínétől, ezért hiba is fontolgattam azt, hogy oda is ellátogatok, hátha hasznomat veszik pár napra, a helyiek azért beszéltek le erről, mert a tervezett utazási időkeretembe ez csak akkor lehetett volna beilleszthető, ha mászás helyett választom a katasztrófa helyszínét úti célomként. Az információk alapján pedig a rend annyira már helyreállt, hogy nagy hasznomat már nem vették volna nem. Maradt tehát az eredeti cél: a Carstensz hegy.
EGYRE KÖZELEBB A HEGYHEZ
Hamar megérkeztem Timikába, ahonnan a gyalogos mászás és helikopteres utazás egyaránt indul a Carstensz / Puncak Jaya alaptáborába. Timika méretei igazodnak az ország léptékéhet. E kisebb városban 130 ezer ember él nagyrészt a nyomor határán az utcán, kétséges higiéniás körülmények között.
Timikai közlekedés és épületek
A helyi politikai viszonyok miatt a gyalogos, 3-5 napos alaptáborba jutást a hatóságok nem engedélyezték.
Ez egyébként két útvonalon valósulhatna meg. 
Az egyik útvonal a pápua törzsek területén, dzsungel körülmények között vezet, ami napjainkban életveszélyes vállalkozás lenne, de minimum kirabolnának. Van egy másik gyalogos útvonal is, ami pedig a világ egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) arany- és rézbányáján vezet keresztül vezet.
Ez a bánya napi 20 millió amerikai dollár hasznot(!) termel amerikai tulajdonosa számára. A bányát stratégiai fontossága miatt az FBI felügyeli, ezért itt magától értetődő, hogy a gyalogos áthaladás tilos, mi több a helyi jogszabályok értelmében bűncselekmény is, és elzárás jár érte. Ezek miatt a mászók helikopterrel kényszerülnek az alaptábor helyszínéül szolgáló Sárga völgybe érkezni 4300 méter magasságba.
A pápua "helyzet"
A pápuák lakhelyét jelentő sziget nyugati felét Indonézia 1963-ban foglalta el. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy aranyat, rezet, valamint további értékeket rejt a föld mélye errefelé. Jelenleg 19 pápua törzs található indonéz területen, amelyek korábban kannibálok voltak. A törzsek időről-időre függetlenségükért szállnak harcba az indonéz hatóságok ellen, ám ehhez nem elegendő sem a szervezettségük, sem a késekkel, dárdákkal és nyilakkal jellemezhető fegyverzetük.
Fotó: Jeanne Herbert
Ezek viszont arra kiválóan alkalmasak, hogy kárt tegyenek a Carstensz/Puncak Jaya hegymászóiban, tehát bennünk. Amikor pedig nem a függetlenségükért zúgolódnak, akkor viszont egymást gyilkolják a törzsek az indonéz választások eredményeként a másik törzsek túlzott demokratikus képviselete kapcsán érzett elégedetlenségüktől vezérelve. A hegymászókat szintén betolakodóknak tartják, akik az indonézekkel érkeznek, ezért nem mászunk tehát keresztül az ő területeiken.
VÁRAKOZÁS A FELSZÁLLÁSRA
A helikopteres szállítást egy járművel oldják meg, amely nem repül, hogy ha szabad szemmel nem látható a repülési útvonal. Ez a helyi időjárási viszonyok között annyit jelet, hogy bármikor fordulhat úgy a helyzet, hogy akár napokig nem tud valaki feljutni a hegyre, és persze a fent lévők pedig nem tudnak lejutni. A 2018. évi rekord 11 nap volt, ameddig nem volt szállítás. Csak képzeljük el, hogy milyen idegőrlő dolog lehet akár Timikán, akár az alaptáborban ez a modern kori hegyi rabság 11 napon át.
Végülis 2 nap várakozási időt követően feljutottam az alaptáborba helikopterrel. A helikopteres út szűk 30 percet vett igénybe, ám ez hirtelen 4300 méteres emelkedést jelentett tengerszintről, ami rendkívül megterhelő az emberi szervezetre.
Helikopter az alaptáborban 4300 méteren
ALAPTÁBOR A PUNCAK JAYÁN
A sziklás, köves 4300 méteren fekvő alaptábor hasonlít az Everest alaptáborára. Azonos sátorállítási lehetőségek, toalett sátrak és étkezési formák vártak rám, mint ott. Még a toalett sátrak megoldása is nagymértékben hasonló volt. A sziklás környezet miatt mindez persze természetesnek számít. Jelentős különbség viszont az, hogy e tábor környékén a muzikális nevű új guineai éneklő vadkutyák is élnek szép számban. Ilyen az Everest tibeti alaptáborában nem volt, legfeljebb hópárduccal találkozhattunk volna, ha egy példány 5000 méter fölé téved. Ez ott nem történt meg. Érkezésem napján még egy próbamászást végeztünk 4430 méterig. Egyrészt az akklimatizálódást, másrészt a timikai várakozás alatt esetleg ellustult izmokat és koordinálatlanná vált mozdulatokat volt hivatott helyreállítani ez a művelet.
Az új-guineai éneklő vadkutya
Ez a szürke farkas dingó alfajába tartozó emlős a világ egyik legősibb vadkutya fajtája. Nem őshonos itt, vélhetően a pápuákkal érkezett dél-Ázsiából. Jellegzetes éneklő vonyítása van. Középméretű erszényeseket, rágcsálókat, madarakat és gyümölcsöket fogyasztanak, de nem vetik meg azt sem, ha pápuai sasok zsákmányát kell elorozniuk tőlük. Énekük megszínesítette a délutánjainkat, éjszakánként érdemes volt zárva tartani a sátrakat, mert a táborban portyáztak. Az embertől azért igyekeznek tisztes távolságot tartani.
A CSÚCSMÁSZÁS (4884 M)
Reggel 5 órakor indultunk az alaptáborból. Kivételesen nem csak én voltam pontos az induláskor, hanem minden mászó, ami ritka esemény. A mászás helyenként rögzített kötelekkel történt, amelyek kapcsán két dolgot észleltem azonnal: egyrészt jó, ha vannak ilyenek. A hegy sziklamászást kíván olyan felületen, amely sokszor – kiváltképp esős időben – csúszós, így a zuhanás esélye minimalizálható. A másik gondolatom az, hogy a kötelek negyede nyilvánvalóan kifejezetten elhasznált, szálakra bomlott volt, így meglehetősen veszélyes volt a használatuk. Én ezért sokszor nem is használtam ezeket, inkább odafigyeltem a megfelelő mászási technikára. A sziklamászás 60-85%-os falakon zajlott, valamint voltak ennél enyhébb összekötő szakaszok és volt hegygerinci rész is.
Az első szakasz az úgynevezett első párkányig tartott (4430 m). Ide egy 65%-os bemelegítő emelkedő vezetett. A párkánynál 2-3 perces pihenőt tartottunk, majd nyomtuk tovább a mászást. Nem igazán akartam várni a többiekre, így amennyire lehetett a csoport elején másztam. A kezdeti szélcsendes és száraz időjárás változott és elkezdett enyhén majd erősebben esni az eső.
A mászás következő szakasza hozta a több órán át tartó 70-85%-os meredekségű falakat. Itt a víz az évezredek alatt kiváló kapaszkodást biztosító vájatokat mart a falakba, így a haladás nehéz, de élvezetes volt. Igazi sziklamászós élményt nyújtott. A csapat meglepően jól bírta az általam és az élen mászó helyi hegymászó hegyivezető által diktált tempót. Ez először meglepett, majd később ez is értelmet nyert, ami után nem is volt meglepő mindez.
4700 méter körüli magasságon kezdődött az szakasz, amely a gerincen vezető tervezett utat szakadékokkal szakítja meg. Három ilyen szakasz volt. Elsőként a leghíresebb és a három közül legnagyobb traverzelés következett, ahol a telepített biztonsági köteleinket még telepített drótkötél is biztosította a veszély okán. Ezt további két kisebb, hagyományos kötéllel biztosított szakadék követte. Itt a hosszú végtagok előnyt jelentette, ezért a velünk mászó két hegymászónő meglehetősen megszenvedett, de megoldották.
A GYŐZELEM CSÚCSÁN
A pihenőket nem tartottuk hosszan, 2-3 percet pihentünk minden alkalommal. Ez szintén senkit sem viselt meg. Összesen 5 óra intenzív mászást követően értünk föl 4884 méterre, a Puncak Jaya csúcsára, ami indonézről fordítva a Győzelem Csúcsa jelentéssel bír, Ez tehát 2018. október 21-én helyi idő szerint délelőtt 10 órakor történt meg.
A földrész csúcsán a magyar zászló
Érdekesség, hogy a hegy másik, hegymászó világban is ismert neve Carstensz Pyramid. Ha már az Everestnek is van legalább 3 hivatalos neve, akkor itt sem meglepő ha van kettő. Az idő felhős és esős volt, mindenkinek ázott a hátizsákja. Mondjuk az enyém nem, mert szerencsére vittem vízálló borítást hozzá. Itt mindenki elkészítette a videóit, én hagytam a többieket ebben előttem járni, ezért én voltam ezért az utolsó, aki elhagyta a csoportból a csúcsot.
Most akkor Carstensz vagy Puncak Jaya a hegy neve?
A hegyen 1623-ban gleccsereket azonosított be Jan Carstensz, egy holland felfedező. Ezt le is jegyezte, de mivel az egyenlítő környékén fekvő hegyen, trópusi hőmérsékleti környezetben ez hihetetlennek tűnt a nyugati közvélemény számára, felfedezése 2 évszázadon át elismerés nélküli maradt. Mi több ő magát nevetségesnek tartották, és majdnem bolondok házába is zárták felfedezése miatt. A 19. században viszont már elismerték a felfedezését, és a hegy a neve Carstensz lett, továbbá az alakja miatt kiegészítették a Pyramid toldattal (együtt Carstensz Pyramid). Az indonéz inváziót követően pedig a hegy indonéz nyelven a Győzelem Csúcsa (Puncak Jaya) nevet kapta. A hegyászóvilágban mindkettő használatos, de inkább a Carstensz elnevezés az elfogadott. Érdekesség, hogy először 1936-ban mászták meg az akkori legmagasabb csúcsát, az akkor 4890 méter magas Ngga Pulu-t, ám időközben ezen a gleccser olvadásnak indult, és ma már csak 4862 méter a magassága. A jelenlegi legmagasabb csúcsot az a Heinrich Harrer vezette expedíció mászta meg először 1962-ben, akit a Hét év Tibetben c. kultfilmben Brad Pitt formált meg.
Az ereszkedés alatt pedig igen durva arcát mutatta felénk a hegy. A meredek falakon ereszkedő nyolcast kellett használnunk a lejutáshoz, tehát folyamatosan kötélen függés közben ereszkedtünk egyre lejjebb. Ereszkedés közben pedig megérkezett a monszun eső. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az Európában tapasztalható legerősebb esőzéshez képest ez annyival erősebb, hogy fél napon át, mintha dézsából öntötték volna ránk az égi áldást szünet nélkül. Szerencse viszont, hogy a hőmérséklet folyamatosan 18 °C fölött maradt, ezért nem fáztam, viszont 95%-os páratartalom mellett a légvétel nehézkesebbé vált. A tartósan víztaszító felszerelésem jó minősége okán szerencsére még bőrig sem áztam igazán.
Vízesés ott, ahol fölfelé nem volt
Ez az erős esőzés nem csupán síkossá tette a mászó felületet, hanem helyenként olyan hegyi patakokat indított be robbanásszerű hanggal kísért vízhozammal, amelyekkel fölfelé mászás közben nem találkoztunk, lefelé viszont a falakból ömlött a zuhatag. Ennek eredményeként kisebb vízgyűjtők alakultak ki az útvonalunkon, amelyeken át tartó ereszkedés alkalmával sokszor térdig gázoltam a vízben. Szuper Hanwag bakancsomnak köszönhetően viszont a lábfejemhez is alig szivárgott be a víz. Ez pozitív meglepetés volt, ami ott és akkor rám is fért.
Végül az eső miatt 2 és fél órán át húzódott el a hegyről történő lejutás. Mindenki épségben leért. Végre senkit nem kellet sem menteni, sem lekönyörögni a hegyről.
A HEGY FOGSÁGÁBAN
Ám itt még a kalandok nem értek véget. Mivel összesen egyetlen legfeljebb négy utas szállítására alkalmas polgári helikopter szállította le a hegyről a mászókat, így nem jutottam le egyhamar az alaptáborból. Egyrészt a rossz idő miatt napokon át nem repült a jármű, másrészt egy hatfős expedíció már beragadt előttünk, összesen 8 napon át nem jutottak le az alaptáborból, ezért először őket kellett lejuttatni, mielőtt a mi csoportunkra kerülhetett volna a sor.
Erre 3 napig kellett várni, ennyi ideig voltunk bizonytalanságban, három napig voltunk gyakorlatilag a hegyen rabságban. De még akár örülhettem is, mert ez lehetett volna sokkal több idő is akár. E közben egy nap azzal telt el, hogy szikrázó napsütés volt ugyan 25°C mellett, de a helikopter meghibásodott és 3000 km távolságból, a fővárosból, Jakartából kellett rendelniük alkatrészt. Ez megérkezett ugyan másnap, de a változó széljárás és erős széllökések okán délután errefelé nem repül a helikopter, délelőtt pedig szerelniük kellett a hírek szerint. Naponta legfeljebb 3-4 transzportot végez a helikopter. A gyalogos lejutás pedig továbbra is tilos és lehetetlen a bánya szabályai és a pápua törzsek harcias, vérengző hangulata miatt. Végre október 24-én lejutottunk a hegyről. Másnap reggel 3 és fél órás repülő út várt rám Balira (ismét Denpasar), majd még nyomban 25-én, éjfél után 35 perccel indult a repülőm Dohán keresztül Budapestre.
Lejutás az alaptáborból - felhőben is repültünk
ÖSSZEFOGLALÁS
A Carstensz (Puncak Jaya) egy nagy kihívást, egyúttal felkészült mászók számára élvezetes sziklamászást és ereszkedést jelentő technikás hegy. Kifejezetten hasonlít a felszíne az Everest északi oldalán 8400 métertől fölfelé kezdődő szakaszokra. Persze itt szerencsére több az oxigén és sokkal melegebb is van. Az is bizonyos, hogy a csúcstámadás napja nehezebb és a hegy is technikásabb a sorozatban a Kilimandzsáró és az Elbrusz csúcstámadási követelményeinél. Az ok, amiért a mászók többnyire felkészülten érkeznek, nagy tempóban tudnak mászni, és amiért a hegy 95%-os csúcsmászási siker-rátával rendelkezik egyaránt arra vezethető vissza, hogy szinte kivétel nélkül a 7 Summits Sorozatot épp teljesítő hegymászók próbálják megmászni e csúcsot. Közöttük pedig kevés a rossz állóképességű vagy felkészületlen mászó. Gyakorlatilag aki nem ezt a sorozatot mássza, nem igen jön ide Indonéziába hegyet mászni, mert ez a környék inkább romantikus, nyaraló övezet, és mint ilyet, a mászók többségükben inkább el szokták kerülni. De hát nincs mit tenni, ha Reinhold Messner ezt a hegyet jelölte ki a földrész csúcsaként a Sorozatban, helyesen, hiszen valóban ezen található a legmagasabb csúcs a kontinensen. Ezért jövünk ide legyőzni a kihívásokat mi, akik ezt a sorozatot akarjuk teljesíteni és csatlakozni ahhoz az alig több mint 300 emberhez a világon, akiknek ez már sikerült. Az expedíciószervező csoport évente 8-9 sikeres mászást szervez a Carstensz-en, és úgy alakult, hogy a miénk volt pont a 200. sikeres expedíciójuk történetük során. Szerencsés előjel a következő földrész csúcsához.
Megvan tehát az 5. hegy a Seven Summits Sorozatban.
A következő hegy pedig a Vinson Massif (4892 m) lesz, amely az Antarktisz legmagasabb hegye. Extrém hideg vár majd, már most nagyon várom az új kihívást. Nem minden nap és elég kevés ember jut el erre a kietlen földrészre. Igyekszem majd arról is részletesen beszámolni.
Mászásra föl!
Emilclimbs
Dr. Neszmélyi Emil
Mert a legvégén csak az élményeink számítanak majd
Kapcsolódó cikkek:
- Az Aconcagua alaptáborából jelentkezem
- Magyar zászló Oroszország csúcsán
- Denali Expedíció 2018: videókkal, zuhanással és Delta Force élményekkel
- Halál az Everesten II. - Könyörgöm, mentsetek meg!