Edmund Hillary és Tenzing Norgay 1953. május 27-én elsőként ért föl a Mount Everest csúcsára. A sikerükhöz oxigénpalackot használtak, ami tehát a klasszikus Everest mászási megoldás. Az expedíciót 362 fős serpa személyzet segítette, közöttük bő száz fő volt, akik közvetlenül a mászások sikerében és a tábori élet megszervezésében közvetlen támogatóként vettek részt. Ebben a szűkebb körben volt Kanchha Sherpa, aki utóbb elismert hegyivezetővé vált, és nagy tisztelet övezte egész életében.
Kancha az 1953-es csapatképpel a kezében / a Kanchha Sherpa Alapítvány felvétele.
Kanchha 1933-ban született Namche Bazarban, körülbelül 3500 méteren, földműves családba, sok testvére közé, bár apja is foglalkozott hegyivezetéssel, és az 1952-es Everest expedícióban részt is vett, amely expedíció igen közel járt a sikerhez. Namche egyéb iránt akkor még egy kis településnek számított Nepál Everest régiójában, ma már a régió központja a Khumbu völgyben. Érdekesség, hogy Tenzing Norgay-hoz hasonlőan ő sem ismerte a pontos születésnapját, de később a tibeti naptár alapulvételével kikövetkeztette a napot. (Tenzing Norgaynak ez nem sikerült, ezért az Everest sikerének napját, május 27-ét választotta már felnőttként születésnapjául).
Kancha 1952 végén 19 évesen az indiai Darjeeling-be költözött, ahol a fellendülő magaslati hegymászáshoz rendszeresen toboroztak az angolok és más európai mászók hegyi személyzetet. Itt ismerkedett meg Tenzing Norgay-jal, aki ebben az évben közösen vett részt a svájciak az Everest expedíciójában Kanchha apjával. Komolyabb hegymászó tapasztalat nélkül, Norgay ajánlásával csatlakozott az 1953-as brit expedícióhoz.
SZEREPE AZ 1953-AS EXPEDÍCIÓBAN
Az Everesten 27 kilós terheket szállított a hátán rendszeresen extrém magasságban, része volt a magashegyi táborok közötti logisztikának, társaival oxigénpalackokat, élelmiszert, sátrakat és tábori felszereléseket szállítottak táborról táborra. Elhivatottsága kiemelkedő volt, ezért abba a még kisebb csapatba választották, amely elérte a Dél-nyerget, ahol az utolsó tábort 7900 méter fölött alakították ki a csúcsmászás előtt. Így az egyike lett annak a mindössze három serpa támogatónak, akik ilyen magasra jutott az expedíció hegymászóival és a közvetlen csúcsra indulásukat segítette.
Itt várták később közösen Edmund Hillary és Tenzing Norgay csúcstámadásának eredményét. Nem volt adóvevő kapcsolatunk, így csak akkor vált biztossá, hogy a két mászó elsőként elérte a csúcsot, amikor onnan az utolsó táborba visszaérkeztek.
Az 1953 történelmi expedíció csapatképe, pirossal Kanchaa látható rajta / forrás: Nepali Times
Serpák a magashegyi expedíciókon és túrákon
A serpa közösség ismert arról, hogy nagyon jól bírják a magaslati kihívásokat kár extrém magasságokban is. Ennek oka az, hogy magaslati körülmények közé születtek, a legtöbben ott is élnek, azért az oxigénfelvevő képességük másokéhoz képest jobb a szív és érrendszerük magasabb fejlettsége okán. Tévedés, hogy bárki kényszeríti őket a teherhordásra, túravezetésre vagy hegyivezetésre. Egy olyan környezetben 3-4000 méter fölött akár 8848 méterig vállalnak feladatot saját elhatározásukból, amely környezetben más ritkán tudná mindezt elvégezni. Számukra ez jelentős bevételi forrás, és aki azt terjeszti, hogy a külföldi túrázók és mászók kényszerítik őket ilyen munkára, az ki is érdemli a kanapészakértő címet. Ezek az emberek ebből élnek, a legtöbben nem értenek máshoz. Ha a hegyi- és magashegyi turizmus és expedíciózás megszűnne - ami nem fog megtörténni - akkor az ebből élő családok ezrei vagy akár tízezrei maradnának jövedelem és megélhetés nélkül. Aki serpa hegyivezetőt vagy túravezetőt vesz igénybe az erre fordított pénzzel egyúttal a megélhetésüket is támogatja.
Szerepük a nyolcezres expedíciók alkalmával nélkülözhetetlen mindenki számára. Minket palackos sportmászókat kísérnek, a palackos turistákat vezetik, óvják és kiszolgálják, a palack nélküli mászók pedig kérhetnek tőlük kíséretet, de enélkül is ők szintén használják a serpák által a hegycsúcsig rögzített köteleket, az általuk tört utakat havazások idején, és élvezik az alaptábori szolgáltatásokat, amelyeket szintén a serpák nyújtanak a számukra az alaptábor kialakításától az ételek biztosításáig. Tehát igen, a palack nélküli hegymászók számára is kulcsszereplők.
ÉLETE AZ EVEREST UTÁN
Kanchha 1953 után is folytatta a mászást, további hat Everest expedícióban vett részt teherhordóként 1970-ig. Az ő életét is beárnyékolta serpa rokonainak és barátainak halála a hegyen, 1963-ban egy lavina megölte unokatestvérét, 1970-ben hat barátja vesztette életét egy másik lavinabalesetben. Ekkor, 37 évesen, felesége kérésére felhagyott a magashegyi expedíciós tevékenységével. Helyette Namche Bazarban a lassan fellendülő turizmus kiszolgálása érdekében egy kis hotelt nyitottak Nirvana Home néven, ami eltartotta feleségét és hat gyermekét, és sokat tett a serpa kultúra és hagyományok ápolása érdekében, továbbá kisebb hegyeken vállalt hegyi- és túravezetést.
Fotó: Robin Upadhayay / AFP Rnz.co.nz
Távozásával már nincs élő ember, aki az 1953-as történelmi expedícióról személyesen mesélhetne. Tartalmas életet élt, nevét beírta az Everest mászások történetébe, nyugodjék békében.
Explorerként és motivációs előadóként az Everestről és a Déli-sark expedíciómról szóló szórakoztató és ismeretterjesztő eladásaimon sok hasonló történetet osztok meg a saját kalandjaimon túl, amelyek elsősorban a hétköznapi élet kihívásaihoz nyújtanak muníciót a közönség számára.
Ezekről itt lehetséges tájékozódni: Linktr.ee/emilclimbs. Gyertek!
Dr. Neszmélyi Emil
Emilclimbs / EmilN Motivation
A végelszámolásnál csak az emlékek számítanak majd
Kapcsolódó cikkek:
Everest - Életmentés rekord magasságban / avagy Csoda a halálzónában I.
Halál az Everesten I. - Amikor a szerelem öl
Halál az Everesten II. - Könyörgöm, mentsetek meg!
Így fejeztem be Alaszkában a Messner-féle 7 SUmmits sorozatot