Az idei, 2021. évben a történelmi K2 (8611m) első téli sikeres csúcsmászása mellett számos haláleset történt ugyanezen a hegyen a téli expedíciók során. Sajnos nagyon ritkán fordul elő, hogy megmenekül az, aki 8000 méter fölött, a halálzónában bajba jut. Néhány ilyen megmenekülés történt csupán a magaslati hegymászás történetében. Egy ilyen történetet az Everest déli oldaláról már megírtam a "Csoda a halálzónában" témában a világ legmagasabban végrehajtott nepáli mentőakciójáról (link a cikk vége felé). Íme egy másik történet, gyakorlatilag a "Csoda a Halálzónában II. része", ami az előzőnél is kivételesebb, mert a mentés szempontjából is nehezebb, északi oldalon, tehát Tibet felől történt meg az Everesten, és ráadásul egy már halottnak nyilvánított hegymászó megmeneküléséről szól.

Emlékeztetőül annyit, hogy az Everesten és a többi "nyolcezres" hegyen is pont a 8000 méter fölötti szakaszon - ezt nevezzük halálzónának - ritkán történik meg, hogy bárki segítséget nyújtson egy járóképtelen mászónak. Egyszerűen nem lehetséges ilyen magasságban a járóképtelen emberek mentéséhez szükséges erőt kifejteni elegendő oxigén hiányában. Így pedig nem emelhetők meg a testek, mint ahogy az tengerszinten megoldható lenne. Aki a mentésére vállalkozott a halálzónában, a legtöbbször maga is életveszélybe került, vagy ami rosszabb, életét vesztette a bajba jutott mászóval együtt.

LINCOLN HALL - A TAPASZTALT HEGYMÁSZÓ

A történetünk 2006 májusában játszódik, az ekkor 50 éves Lincoln Hall esetéről szól. Lincoln egy ismert ausztrál hegymászó volt, aki többször írt kisebb nagyobb történelmet hazája számára: számos olyan hegy létezik a Földön, amelynek első ausztrál megmászása az ő nevéhez kötődik.

Az 50 éves Lincoln Hall

Az Everesten 22 évvel korábban járt, 1984-ben, amikor egy nemzeti expedícióval nekivágott egy olyan Everest mászásnak, amelyik célja volt, hogy egy még soha senki által nem teljesített útvonalon jussanak a csúcsra, de a kifejezetten sok lavina miatt el kellett hagyniuk a hegyet nem is olyan messze a céltól. 8000 méter fölött azóta Lincoln nem járt.

2006 - AZ EGYIK LEGHALÁLOSABB ÉV AZ EVERESTEN

Ez a tavaszi mászó szezon igen sok tragédiát hozott a világ legismertebb hegyén döntően még mielőtt Lincoln a csúcsra tört volna. Az egész szezonban 11 ember vesztette életét, közöttük néhány igen tapasztalt hegymászóval. Ez a szám majdnem 12-re emelkedett, de ez szerencsére mégsem így történt, amihez egy nagyobb csodára volt szükség. De most sem szaladunk ennyire előre. Lássuk a részleteket...

Egy Everest expedíció hozzávetőleg két hónap távollétet igényel a családjától minden résztvevőnek. Ebből hozzávetőleg hat héten át kell magán az Everesten tartózkodni akklimatizálódás-, és az expedíció zárása érdekében az alaptábor és a csúcs között található igen veszélyes zónában 5200 és 8848 méter között. Ennek a hat hétnek a végén történik meg rendszerint a csúcstámadás. Így történt ez Lincoln Hall esetében is. Mivel egy 22 éves tüske, egy kudarc utáni bizonyítás is dolgozott benne az 1984-es balsikerű Everest expedíciója okán, nagyon motiváltan indult neki a szükséges akklimatizálódást követően a tervezetten 7-8 napon át tartó csúcstámadásnak. 2006. május 25-én reggel 9 órakor Lincoln és az őt kísérő 3 hegyi vezető is oxigénpalack használata mellett el is érték az Everest 8.848 méter magas csúcsát, ahol elhelyezte az ausztrál zászlót.

HIRTELEN MINDEN ROSSZRA FORDULT

A csúcsra érés a világ legismertebb és legmagasabb tengerszint fölötti hegyén annyit jelent, hogy ott még csak félúton vagyunk. Onnan le is kell mászni, aminek nehézségét és veszélyességét jól mutatja, hogy az Everesten a halálesetek jelentős része (75-80%) lefelé menet, történik az akár 10 órát  is meghaladó ereszkedés közben. Ennek első számú oka a hihetetlen kimerültség, ami olyan szintű, amelyben önmagunkat egyensúlyozni sem lehet könnyen, és az alacsony oxigénszint mellett (ami palackkal is csupán 40% a tengerszintihez képest - még mondják a tájékozatlanok, hogy milyen könnyű is az) nagyon könnyű rossz döntést hozni vagy egy rossz lépést megtenni. Ezen kívül 8000 méter fölötti szakasz, a halálzóna olyan, amelyben 2-3 nap után a legegészségesebb szervezet is végleg leáll, tehát ott ennyi időt nem érdemes tartózkodni. Könnyen kialakulhat agyi ödéma, agyvérzés, szívinfarktus és tüdővizenyő is, amelyek közül mindegyik halálos veszély. Ha mindezek fölfelé elkerülték az embert, lefelé még megtörténhetnek vele.

Lincoln Hall és csapata már ereszkedtek a csúcsról, amikor a még a csúcsra tartó német Thomas Weber agyi ödéma tüneteit mutatta és rövidesen életét vesztette. A kíséretében mászó hegyi vezető serpa erről úgy számolt be rádió adóvevőn, hogy Thomas Weber elmondta neki, hogy rosszul van, úgy érzi, haldokolni kezdett, majd másodpercekkel később holtan esett össze már bőven 8500 méter fölött. Thomas hegyi vezetője órákon át vele maradt, de miután sem pulzusa nem volt, sem esély nem volt arra, hogy levigye a hátán - esélytelen volt hogy felemelje - elhagyta a helyszínt és megindult a 8300 méteren található tibeti 3-as táborba.

Pár száz méterrel magasabban, de már 8700 méter alatt Lincoln hirtelen szintén szokatlanul rosszul érezte magát. Elkezdett nagyon szédülni, erőtlennek érezte magát, többször elesett, szédelegve mozgott és beszélni sem igazán tudott. Ezt észlelte a három nepáli hegymászó kísérője, akik körbe fogták, és - mivel tudott még valamennyire járni - elkezdték a mentését, ami az állva tartásához szükséges támogatást és támasztását jelentette, helyenként le is eresztették a sziklás részeken kötéllel, ami emberfeletti teljesítményt jelent. Komoly aggodalomra adott okot, hogy amikor a szükséges pihenőket tartották az ereszkedés közben, Lincoln Hall irracionális dolgokat mondott, már alig volt eszméleténél és mindenképp le akart feküdni aludni, mert mérhetetlen álmosságot érzett. Ekkorra már 11 halálesetet regisztráltak a szezonban, akik közül számos mászó pontosan így vesztette az életét: lefeküdtek aludni a halálzónában és soha nem ébredtek föl. Jelezték a vészhelyzetet az előretolt alaptábornak, és az ott tartózkodó expedíció vezető orosz Alexander Abramov a korábban meghalt Thomas Webert kísérő, és már ereszkedésben lévő serpa hegymászót visszairányította azért, hogy növeljék Lincoln Hall túlélési esélyeit. Nem akarta, hogy újabb hegymászót veszítsen az expedíció.

Alex Abramov expedíció vezető

A serpa hegyi vezetők - kezdetben hárman, egy idő után tehát már négyen - összesen 9 órán át küzdöttek azért, hogy minél lejjebb érjenek a sérülttel, és már az is nagyobb csoda volt, hogy lejutottak 8700 méter környékéről 8500 méter környékére. Ez ezért volt lehetséges a főként sziklás terepen, mert a Lincoln képes volt a saját lábán haladni a négy kísérője intenzív támogatása mellett. Valamivel 8500 méter fölött Lincoln már nem tudott járni, az agya nem volt képes több impulzust adni a lába izomzatának, összeesett, és többet nem tudták lábra állítani az ekkorra már vészesen kimerült serpa hegyi vezetők. Ráadásul a serpák oxigén palackjai is a végét járták már, ketten közülük szintén az agyi ödéma tüneteit kezdték produkálni: szédelegtek, és elkezdtek értelmetlen dolgokról beszélni. Hosszú várakozás után az expedíció vezetője, Alex Abramov ismét drámai döntést kellett hozzon: utasította a négy hegyi vezető serpát a halott Lincoln Hall hátrahagyására, miután már egyértelműen órák óta nem érezték sem pulzusát, nem volt észlelhető légzése és semmilyen életjelet nem ismertek föl nála. Lincoln Hall halálhíre bejárta a világsajtót.

LINCOLN HALL - A HALOTT HEGYMÁSZÓ

A következő napon éjjel indult a csúcsra a 3-as táborból (8300 m) a legendás amerikai-britt hegyi vezető Daniel "Dan" Mazur, aki 9 nyolcezer méternél magasabb hegyet mászott karrierje során, volt, amelyiket többször is. Civilként PhD. doktorátussal és műszaki végzettséggel rendelkezett, nagyon felkészült hegymászó volt. Járt az Everest és a K2 csúcsán is, ez előtt és ezt követően is számos hegyi mentés fűződik a nevéhez extrém magaslaton. A saját expedíciójának vezetőjeként egy kanadai és egy brit hegymászó, valamint egy serpa hegyi vezető társaságában mászott, így összesen négyen, optimális ütemben, megfontoltan haladtak a csúcs felé, szintén a nehezebb, tibeti oldalon. Tudtak Lincoln és Thomas haláláról, felkészültek arra, hogy találkozni fognak a holttestükkel.

Dan Mazur akcióban

8500 méter körül már világosban egy olyan kép fogadta a négy mászót, amire egyáltalán nem voltak felkészülve: egy sárga színű mászó overállt viselő ember ülve nézelődött, mintha nem is a halálzónában, hanem egy mezőn üldögélne, mindezt egy több ezer méteres szakadék szélén tette. A -20°C hideg ellenére a ruhája lecipzározott felső részéből kivillant a mellkasa, amin fel volt húzva a mászáshoz használt ruházatának összes mélyebb rétege. Az egyik kezén nem volt kesztyű, így látszott, hogy az ujjai végzetesen elfagytak, amputációra szorulnak. Megtalálták Lincoln Hall-t, de ők még nem tudták, hogy kit találtak meg.

SZÜRREÁLIS ESEMÉNYEK 8500 MÉTEREN

Dan megszólította ezt a számára még  ismeretlen embert, és az alábbi beszélgetés zajlott le közöttük:

Dan: - Szia! Meg tudod mondani a neved?
Lincoln: - igen, tudom a nevem. Ezt olyan gyermeki meglepettséggel és tisztasággal mondta, boldogan, mintha nem is hitte volna, hogy sikerül megmondani a nevét. - Lincoln Hall vagyok...

Lincoln Hall az megtalálását követően kb. 8500 méteren

Ezt döbbenettel fogadta Dan és csapata, mert nem csupán ők hallottak Lincoln haláláról, hanem szűk egy nap alatt már a nemzetközi hegymászóvilág is, hírműsorokban búcsúztak el tőle, és elkészítették az egyik leghíresebb ausztrál hegymászó sikereiről szóló megemlékezéseket is. De Lincoln mégis életben volt annak ellenére, hogy az egész éjjelt a halálzónában töltötte oxigénpalack nélkül. Azonnal közölték rádión az előretolt alaptáborral, hogy a halottnak hitt ausztrál életben van és azonnali életmentésre szorul. Jelezték, hogy felhagynak a csúcstámadással, és mindent a megmentésének fognak alárendelni. Tették ezt úgy hogy tudták, nem lesz esélyük újabb csúcsmászásra eben az évben, de nem volt kérdés a számukra, meg kell menteni az ausztrál mászót. Dan azt is tudta, hogy  hamar ereszkedni kell, mert nincs sok hátra Lincoln életéből ha itt maradnak, ugyanis Lincoln elmondta, hogy hihetetlenül melege van...

Lincoln hallucinált is: azt képzelte, egy nyári hajóúton van, ahol a rekkenő hőségben valóban fölösleges ennyi ruhát viselnie. Nem is értette, hogyan került négy ember a hajójára így a semmiből, és miért vannak ennyire túlöltözve. Időnként kényelmesen hátradőlt, mintha napozna a képzeletbeli hajón, miközben valójában a több ezer méter mély szakadék széle felé hajolt ki, amivel a frászt hozta a többiekre. Felhúzták a fejére a sapkáját, a kesztyűjét, adtak neki oxigénpalackot, kapott enni és inni is. Ám amikor fel akarták öltöztetni, úgy állt ellen, mint egy kisgyerek, akit az anyja akar felöltöztetni óvodába menet, mert nagyon melege volt a -20 fok ellenére, pedig reszketett is a hidegtől, de nem akarta elhagyni a hajót, mert miért úszni, ha hajó is van.

Ekkor további két mászó érkezett a helyszínre, akik szintén csúcsot támadtak. Dan megállította őket, hogy segítsenek ők is a mentésben, mert ha ők is segítenek, akkor nem csak Lincoln Hall menthető meg nagyobb eséllyel, hanem a mentésben résztvevők is jobb eséllyel élik túl ezt az életveszélyes akciót. Ám ez a két mászó közölte, hogy nem beszélnek angolul, jó reggelt kívántak, majd - bár értették a helyzetet - kikerülték a csoportot és folytatták a mászást. Utóbb kiderült,  mindketten beszéltek angolul, de nem akartak mással foglalkozni, mint a csúcstámadással. Később csúcsot is értek. Pontosan úgy tettek, mint azok, akik a haldokló David Sharp mellett mentek el 10 nappal korábban, aki életét is vesztette.

Dan Mazur és alkalmi mentő csapata elkezdték letámogatni a sérült Lincoln-t, ami iszonyatosan nagy feladatot jelentett, és persze nagyon lassan haladtak. Fontos, hogy Lincoln ismét képes volt a saját lábán haladni, mert ebben a magasságban ők sem lettek volna képesek felemelni őt, ahogy az eredeti serpa kísérői sem voltak erre képesek az oxigénpalack használata ellenére sem a halálzónában, ahogy David Sharp-ot sem lehetett felemelni. Az előretolt alaptáborból, 6400 méterről Alex Abramov 12 fős mentőcsapatot küldött föl, ami serpa hegyi vezetőkből állt. A terv az volt, hogy amint elérik Dan Mazur csapatát, friss erővel átveszik a mentést. Helikopterre nem számíthattak, ugyanis a tibeti oldalon nem volt helikopteres mentés, és a mai napig sincs ilyen segítség. Aki bajba kerül, gyalog kell megmenekülnie, ha tud. Ez a  sok okból az egyik, amiért nehezebb az északi oldalon mászni. Öt-hat órán át tartott a mentés lefelé, viszonylag jó ütemben haladtak, amikor  valahol nyolcezer méter alatt a 12 fős mentő csapat elérte a sérültet és az alkalmi mentő személyzetet és mindenkit letámogattak a hegyről.

MIÉRT ÉLHETTE TÚL A HALÁLZÓNÁT A HALOTTNAK HITT LINCOLN HALL?

Biztosat nem tudni, jórészt valószínűsíteni lehet csak ennek az okát. Az első kérdés, hogy miért élte túl az éjjelt a halálzónában az eszméletlen Lincoln Hall? Ehhez több dolog együttállása volt szükséges. Az egyik ilyen, hogy hatalmas szerencsével nem volt elviselhetetlen hideg a hegyen a kritikus éjjelen, mert egy nagy felhő takarta az északi oldalt, és alatta "beszorult" levegő valamivel melegebb volt, mint a legtöbb éjjelen. A légnyomás is magasabb volt az időjárás változása miatt is, ahhoz képest, amikor amikor Lincoln végleg összeesett előző nap. Így az elvesztett agyi funkciókból mintegy visszanyerhetett Lincoln annyit, hogy a túlélésre esélyt biztosító agyműködése helyre álljon, és még ha korlátozottan is, de visszanyerhette az eszméletét, bár ekkor is haldokolt. Ehhez járult hozzá az a szerencse, hogy a mentésekben nagyon tapasztalt Dan Mazur épp ekkor ért föl hozzá, ételt és vizet adott neki, majd felkészítette a mentésre, és el is kezdte azt. Dan és a csapata időben érkezése nélkül a csodálatos túlélés is hasztalanul történt volna. Hiszen elég lett volna a tragédiához az, hogy rossz időjárás miatt Dan Mazur nem ekkor indítja meg a csúcstámadását a csapatával. Soha senki meg sem tudta volna meg, hogy Lincoln magához tért.

A másik kérdés, hogy miként tudták megmenteni őt a sorsáért felelősséget vállaló mászók? Ez kizárólag úgy volt lehetséges, hogy Lincoln ismét képes volt a saját lábán járni, és volt elegendő többlet oxigén palackja a csoportnak. Ha járóképtelen lett volna, akkor az északi oldalon esélytelen lett volna a megmenekülése. Így támogatni tudták őt azok, akik inkább feladták a saját csúcsmászási kísérletüket, az álmaikat a csúcsra érésre, azért, hogy lesegítsék őt addig, amíg elérte őket a segítségükre küldött népes serpa mentőcsapat. Míg Nepál felől - még ha ez eddig csak egyszer történt meg - a havas-jeges felületen elméletileg le lehet vonszolni egy járóképtelen embert megfelelő eszközökkel a halálzónából - ahogy azt az  "Everest - Életmentés rekord magassában" című cikkemben meg is írtam -, de a tibeti oldalon, ahol Lincoln került bajba, nem lehetséges ezt a megoldást választani, mert a felület többnyire sziklás és meredek. Az alaptáborban 5200 méteren sírva fogadták Lincoln érkezését napokkal később mindazok, akik ismerték őt, és már halottnak hitték.

ZÁRÓ GONDOLATOK - TOVÁBBRA IS KÁRÁLÁS ÉS OKOSKODÁS NÉLKÜL

Megmenekült egy ember, akit hazavárt a felesége és két nagy fia. Úgy menekült meg, hogy túlélt egy éjszakát a halálzónában, a teste a szerencsés körülmények miatt nem adta fel. Dan Mazur és csapata jelesre vizsgázott emberségből, de sajnos 2006 így is az egyik legtragikusabb év volt az Everest mászások történetében. Felmerülhet, hogy miért hitték Lincoln Hall-t halottnak az őt lefelé támogató és a mentését megkezdő serpák? A világ legmagasabb és legismertebb hegyének megmászását továbbra is sokan fogják célként kitűzni maguk számára, mert az emberi természet sajátja a saját határainak keresése. Reméljük minél többen felkészülten teszik majd ezt, mert ez nélkülözhetetlen a sikerhez: a hazatéréshez.

Később megkérdezték Dan-t és három társát arról, hogy miért álltak meg segíteni Lincoln Hall-nak, miért nem mentek tovább. A válasz egyszerűen hangzott:

"a hegy jövőre is ott lesz, de Lincoln-nak csak ez az egy élete volt"

További Everest érdekességekről az expedíciós és motivációs előadásaimon mesélek.
Az aktuális előadásaimról itt lehetséges tájékozódni: www.linktr.ee/emilclimbs

Emilclimbs
Dr. Neszmélyi Emil

Kapcsolódó cikkek: 
Everest - Életmentés rekord magasságban / avagy Csoda a halálzónában I.
Halál az Everesten I. - Amikor a szerelem öl
Halál az Everesten II. - Könyörgöm, mentsetek meg!
14 nyolcezres hegy 7 hónapon belül - ismét egy hatalmas palackos siker